Van az a replika, amit a legjobb szándék ellenére sem tudunk megszeretni, mégsem visszük el a börzére. A Camman Extra csatorna gazdájával pontosan ez történt az ICS Tomahawk sniper replikával: három éve tette félre az padlásra, most viszont előkapta, beépített pár új alkatrészt, és kivitte egy játékra, hogy kiderüljön, megszelidíthető-e végre ez a makacs jószág. Az eredmény vegyes lett, de a tanulságok minden bolt-action rajongónak szólnak.
A Tomahawk az ICS válasza a Silverback SRS-re, és valljuk be, kívülről tényleg gyönyörű darab – sokak szerint még az SRS-nél is mutatósabb, ami persze elég vitás kijelentés. A probléma soha nem a külsővel volt: a belső mechanika mindig hátráltatta ezt a platformot. A legnagyobb gond a hop-up egység volt, ami egyszerűen túl bonyolultra sikerült. Felül szögből állítható csavarok, külön TDC-állítás, és az egész szerkezet lötyögött, mintha minden alkatrésznek lett volna pár tized milliméter holtjátéka. Pont ez a sok apró, egymáson elcsúszó alkatrész okozta a lövésről lövésre változó szórást.
Az ICS azóta átdolgozta a belsőket, és kiadott egy egyszerűsített, második verziós hop-up egységet. A bökkenő, hogy az Egyesült Királyságban egész egyszerűen nem lehetett megvásárolni sehol. Végül maga az ICS oldotta meg a helyzetet: amikor a csatorna gazdája rákérdezett, hová tud befizetni egy új hop-up egységért, a gyártó felajánlotta, hogy küldenek egyet, ha cserébe készül róla tartalom. Így került végre kézbe az új, letisztultabb chamber, plusz néhány friss tár is – ezekről mindjárt lesz szó.
A szétszerelés az SRS-hez nagyon hasonlóan zajlik: locking bolt ki, két csavar a hop-up rögzítéséhez, grub screw a spring guide-hoz, és máris kibukik a rugó meg a rugóvezető. Ami rögtön szembetűnik, az a súlyozott dugattyú és rajta az óriási air brake – a cilinder térfogata pedig kifejezetten tekintélyes. A régi hop-up egységet kézbe véve viszont azonnal érthető, miért bukott meg az egész: két oldalsó, szögből nyomó állítócsavar, plusz egy TDC, ráadásul az egész belső mozgó rész tele van holtjátékkal. Sok kicsi alkatrész, amelyeknek mind tökéletesen megmunkáltnak kéne lenniük, különben hibázik a rendszer.
Az új chamber elvileg ezt orvosolja, bár őszintén szólva alkatrészből az is bőven kapott. Instrukció persze nem járt hozzá, így a beépítés jó adag kísérletezéssel telt. Bucking fronton a Macaron 50 fokos super macro elsőre jó tippnek tűnt, de a meccs előtti tesztelésnél egyetlen BB sem akart átmenni rajta – egyszerűen nem etetett. Végül egy régebbi, rózsaszín Sniper Mechanics AEG bucking mentette meg a helyzetet, és ez vitte be a replikát a játékba. A barrel-clamp csavaroknál érdemes óvatosnak lenni: ha végig meghúzod őket, az anyák a túloldalon olyan helyre szorulnak, ahonnan kínszenvedés visszaszerelni.
A munka nem állt meg a hop-up-nál. Új cilinderfej is került bele, amit egy satuba fogott cilinderből kellett kiszabadítani – óvatosan, nehogy összenyomódjon vagy megkarcolódjon –, egy lapos csavarhúzó és egy óvatos kalapácsütés azonban szerencsére könnyen meglazította. Cserélni kellett a hop-tárcsát is, ami önmagában is alkatrész-bontogatós feladat volt, mert egy külön kis ütköző gátolja meg, hogy túltekerd. A régi és az új tárcsa között a fő különbség, hogy a régi mélyebbre ült. A kattogós érzetet egyébként egy hegyes kis elem adja a sínen, ami a tárcsára támaszkodik.
Külön említést érdemelnek az ICS-től kapott újabb tárak, mert ezek oldalról csúsznak a helyükre, nem alulról. A korábbi széria tárkioldó gombja gyengécske volt, és a tárak hajlamosak voltak véletlenül leesni – emiatt küldött annak idején a gyártó erősebb rugókat is. Hogy az új tárakba eleve a keményebb rugó került-e, vagy valami más megoldást alkalmaztak, az nem derült ki, de a tapasztalat alapján stabilabbnak tűnnek. A bolt pull egyébként továbbra is kifejezetten kellemes, sima – ezen a fronton sosem volt baj a Tomahawkkal.
Na de a lényeg: hogyan teljesített a megújult replika a pályán? Hát, valami továbbra sem stimmel vele. A beállítás 2 joule volt, ami bőven a brit sniper-limit alatt van, mégis akadt jó pár lövés, ami a többinél gyengébbnek érződött. Egyenesen lőtt, az kétségtelen – néha balra húzott, de azt a tulaj inkább a saját megdöntött tartására fogta –, a hatótáv viszont elmaradt attól, amit egy ilyen platformtól elvárna az ember. A diagnózis Gray Fox Airsoft, egy tapasztalt sniper-szakértő szerint az lehet, hogy a TNT belső cső egyszerűen túl hosszú ehhez a felépítéshez.
A következő lépés tehát egy rövidebb belső cső kipróbálása lesz, ami elsőre ellentmondásosan hangzik, de a sniper-rendszerek világában a cső hossza, a cilinder térfogata és a súlyozott dugattyú összjátéka simán produkál ilyen meglepetéseket. A hosszú TNT csővel és a nehéz dugattyúval ugyanis nem sikerült úgy belőni a teljesítményt, hogy az a kívánt limiten maradjon. Így a Tomahawk egyelőre visszakerül a padlásra – talán újabb három évre, talán csak addig, amíg meg nem jön megint a lendület hozzá. Aki itthon foglalkozik bolt-action projektekkel, annak ez a történet jó emlékeztető: a látványos külső és a vaskos cilinder önmagában még nem garantál pontosságot, ha a hop-up holtjátéka és a csőhossz nincs összehangolva.
Tájékozódásképpen: a Silverback SRS-kategóriájú replikák idehaza nagyjából 180–350 ezer forintos sávban mozognak, egy minőségi hop-up egység vagy egy precíziós belső cső pedig 15–30 ezer forint körül üti a markunkat, szóval egy ilyen platform tuningolása nem aprópénz. Pont ezért tanulságos végigkövetni, hogy még a gyári második verziós alkatrészekkel és komoly szaktudással is maradhat olyan változó, amit csak türelmes kísérletezéssel lehet kihámozni.
Forrás: Camman Extra YouTube csatorna
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
