A NOVRITSCH csapata most egy olyan SSR249-cel játszott végig egy téli game day-t, ami komolyan megdobja a szívritmust: a replikába egy ritka Daytona HPA blowback kit került, ami valódi hátrarúgást és brutális hangot ad neki. Ráadásul egy az egyben összevetették a sima AEG verzióval is, plusz egy teljes setupot építettek köré thermal optikával, bipod gripppel és kamerákkal. Most végigvesszük, mit tud ez a szerkezet a pályán, és megéri-e a vele járó fejfájást.
Először is a Daytona kitről, mert ez a sztori lényege. Ezek a kitek annyira ritkák, hogy évek airsoftozás alatt mindössze egyetlen darabot láttak belőlük élőben, az Államokban. Ennek egyszerű oka van: drágák, a beépítésük pedig kifejezetten macerás. Itt nem egy drop-in megoldásról van szó, hanem furásról, illesztgetésről, szóval ha nem vagy tapasztalt szerelő otthoni szerszámparkkal, jobb, ha hozzá sem nyúlsz. A kanadai Black Blitz Airsoft (a forgalmazójuk) egyik tech-je építette be a replikába, ő végzi a minőségellenőrzést is, mielőtt útnak indítják a darabot.
A koncepció viszont valóban egyedi, és ezt érdemes kiemelni. Egy átlagos blowback LMG-nél, mint például a VFC 249-ese, a tár felülről kattan be P90-szerűen, és nagyjából 100 lövedéket fogad be. Megvan a blowback, de elveszik az LMG igazi előnye, a hatalmas tárkapacitás, hiszen így kevesebb BB van benned, mint egy high-cappel szaladó M4-es haverodban. A Daytona rendszer ezzel szemben kipipálja az összes kockát: marad az AEG LMG-k automata adagolású, több ezres tárkapacitása, miközben kapsz mellé valódi hátrarúgást. Ezt máshonnan tényleg nem szerzed be.
Hogy milyen élmény lőni? A legütősebb élmény egyértelműen az volt, ahogy az emberek reagáltak rá. Amikor ez a darab megszólal, iszonyúan hangos, és rendesen rázkódik a kezedben. A pályán szabályos pszichológiai hatása lett: amint a többiek meghallották a sorozatlövést, ösztönösen lapultak és fedezékbe húzódtak. Ehhez add hozzá a fojtótüzet, a mozgás közbeni lövést, a rengeteg lövedéket, és máris ott a "juggernaut" élmény, akitől a fél pálya tart. Ebben verhetetlen.
A hátrányok viszont nem aprók, és itt jön az őszinte rész. A pontosság finoman szólva sem volt kielégítő, a hatótávja messze elmaradt attól, amit egy átlagos modern AEG hoz. A hop-up állítása maga a rémálom: ki kell nyitni a fedelet, kicsavarni egy ferde csavart, kihúzni a külső csövet, imbuszkulccsal állítani, majd az egészet visszarakni. A tár sem indul magától, egy gombot kell nyomnod az adagoláshoz, és egy stresszes szituban, amikor csak ráfordítanád a csövet a sarkon felbukkanó ellenfélre, könnyen elfelejted megnyomni, így nagy zajjal, de BB nélkül "lősz". A gázfogyasztás pedig egyenesen brutális: három palackot (egy nagyot és két kicsit) lőtt végig délelőtt egy óráig, miközben a játék tízkor kezdődött, nagyjából 2000-2500 BB mellett. Utána ki kellett váltani az AEG-re, mert elfogyott a levegő.
És itt jön a tanulságos összevetés a sima AEG SSR249-cel. A legnagyobb különbség messze a hatótáv és a pontosság: bármelyik tisztességes, modern AEG, amit ma nagyjából 76 ezer forintért (200 euró) megveszel, simán túllövi a Daytona kitet. Sokan azt várják a HPA-tól, hogy a konstans nyomás miatt nehéz BB-ket lőhetnek és pontosabb lesz, de itt ez nem jött be: 0,28-as, sőt 0,32-es lövedékekkel is próbálkoztak, a pontosság nem volt meg. Az AEG verzión ráadásul a hop-up állítás pofonegyszerű, csak megforgatod a kereket oda-vissza, lősz, ellenőrzöl, kész. A tár magától indul a lövés hangjára, szóval "fire and forget" az egész. Cserébe persze elveszik a blowback, a hangja olyan, mint bármelyik AEG-é, és senki nem fogja tudni, hogy LMG-vel szaladsz.
A setup többi eleme is megér pár szót, mert sok jó ötlet van benne. Az EOTech klón illik a kinézethez és könnyű, ami fontos szempont, mert a kamerákkal és a thermal optikával együtt a replika amúgy is brutál nehéz lesz. A bipod grip meglepetésre tényleg bevált: nemcsak letámasztásra jó game break közben, hanem fekvő pozícióból lőve is megemeli és stabilizálja a replikát, amit ekkora súlynál egy kézzel felkapni szinte lehetetlen. A heveder LMG-n alapkövetelmény, és itt egy párnázott univerzális hevedert használtak, mert a nyakba akasztva a párnázás nélkül kibírhatatlan lenne a súly. A tust egy gazdátlanul heverő, ismeretlen márkájú darabra cserélték, ami állíthatósága miatt vált be plate carrier mellett.
A korona a thermal optika volt, és télen ez tényleg óriási előny. A környezet és a játékosok közti hőmérséklet-különbség olyan nagy, hogy az ellenfelet akkor is kiszúrod, ha bokor mögött lapul, ahol szabad szemmel esélyed sem lenne meglátni. Egy snipernél hiába látod a célt a bokorban, egy ág valószínűleg megállítja a lövedéket, de egy LMG-vel egyszerűen lefeded teljes sorozattal és leszeded. Ez néha már-már unfair érzés volt, de kétségtelenül kielégítő.
Szóval mi a verdikt? Ha választani kell az AEG és a Daytona között, az AEG egyszerűen több értelmet ad: messzebb és pontosabban lő, és sokkal könnyebb állítgatni. A Daytona kit viszont annak való, aki már nyolc replikát birtokol, van rá pénze, és egy új kihívást, egy igazán egyedi, figyelemfelkeltő darabot akar, esetleg pályaüzemeltetőként a "rémisztő juggernautot", vagy járműre szerelt show-elemet keres. Jó hír a végére: az SSR249 fél év hiány után újra kapható Európában, az Államokban pedig F&N licenccel az evike.com forgalmazza majd.
Forrás: NOVRITSCH Backstage YouTube csatorna
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
