Van, amikor egy replika nem hibás, csak simán nincs kihasználva a benne rejlő potenciál. Pontosan ez történt egy ügyfél Magpul PDR-C replikájával, amit a WYSHTECH Airsoft csatorna vállalt be, hogy tövig szedjen és egy teljesen új szemlélet szerint építsen újra.
A cél elsőre egyszerűnek hangzott: 1,3–1,5 joule 0,32 grammos BB-ken, mindenféle konkrét lövésszám-elvárás nélkül. A készítő viszont már a videó elején jelezte, hogy ihletet a Kingdom of Airsoft nevű brit tartalomkészítőtől merített, akinek a munkáit külön is ajánlja mindenkinek, aki hasonló mikrokapcsolós átalakításokban gondolkodik. A tervek között szerepelt egy EPM1 tár mid-cap szindrómájának kiküszöbölése, valamint a teljes trigger-rendszer lecserélése egy Perun ETU++ vezérlésre, mikrokapcsolós bemenetekkel.
Mielőtt bármihez hozzányúlt volna, a készítő lekronózta a replikát gyári állapotban. Az eredmény nem volt biztató: mindössze 0,64 joule jött ki, ami still 32-es BB-n kifejezetten gyenge érték, bár full autóban 7,4 voltos LiPóval így is 13 lövés/másodperc közelébe ért a gearbox. A jó hír az volt, hogy az FPS-konzisztencia már gyárilag is remek volt, ami arra utalt, hogy a hengerfej és a fúvóka valószínűleg megfelelő állapotban van, és nem kell őket lecserélni.
A gearbox szétszedése után kiderült, hogy a hengerfej, a fúvóka és a tappet plate mind proprietary alkatrészek, tehát ezeket kénytelen volt megtartani és inkább finomhangolni, mintsem lecserélni. A tömítés vizsgálatakor egy érdekes jelenségre is fény derült: a kompresszió csak akkor jelent meg, ha a dugattyút gyorsan tolta előre, ami arra utal, hogy sok gyári airsoft-replikában a fúvóka O-gyűrűje a légnyomás által kitáguló portokra támaszkodik a tömítéshez, nem pedig önmagában tökéletes illeszkedésre.
A fúvóka mérete is szóba került: a PDR-C gyári fúvókája még az SVD legendásan rövid, 17 milliméteres fúvókájánál is rövidebbnek bizonyult, amivel a WYSHTECH Airsoft szerint minden idők legrövidebb airsoft-fúvókáját sikerült megtalálnia. A szektorfogaskerék vizsgálatakor egy szokatlanul nagy késleltetés is előkerült, amit a készítő szerint valószínűleg az okozott, hogy a tappet plate a helyén túl hátra lett nyomva, mert nem volt hova továbbmennie.
A mikrokapcsolós átalakítás ötlete a trigger, a szelektorkapcsoló és a ciklusfelismerés köré épült fel – ehhez összesen három mikrokapcsolóra volt szükség. A trigger esetén a készítő két meglévő furatot használt ki, amelyekbe egy mikrokapcsolót fúrt és menetelt be, így amikor a ravaszt meghúzzák, az közvetlenül a kapcsolót aktiválja. Egy külön állítócsavarral azt is meg lehet majd határozni, mennyire kell megnyomni a ravaszt, mielőtt az valóban lövést indít – ezzel finomhangolva a trigger érzékenységét az ügyfél igényei szerint.
A szelektorkapcsolónál hasonlóan letisztult megoldást választott: a semi/full-auto váltókar mozgását egy másik mikrokapcsoló érzékeli majd, két vezetékkel bekötve. A készítő megjegyezte, hogy a végleges full-auto lövésszámot még egyeztetnie kell az ügyféllel, mert ettől függ, mennyire kell short-stroke-olni a rendszert, hogy elkerüljék a korai záródást (premature engagement), miközben a kívánt pörgést is megkapják.
A csőnél sem maradt minden a régiben: egy ZCI 602-es, 285 milliméteres rozsdamentes csövet épített be, amit a hop-up illeszkedése miatt mind hosszban, mind a kamra felőli oldalon meg kellett munkálnia. A hop-up gumihoz egy Airsoft Innovations LC 65°-os buckingot választott, hogy a nehéz, 0,32 grammos BB-k mellett is minél nagyobb legyen az érintkezési felület, minimalizálva a joule-veszteséget. Mivel a gyári hop-up trolley nem tett lehetővé utángyártott nub használatát, a készítő saját tervezésű, 3D nyomtatott trolley-t készített, amely egy omega szilikon nubot fogad, jelentősen javítva a hop-up dial érzékenységét és beállíthatóságát.
A gearbox belsejében is komoly munka zajlott: mindkét oldalon lepolírozta a durva, szemcsés felületet, hogy az ne károsítsa a BB-ket adagolás közben, majd J-Tech ISO csapágyakkal, T238 13:1 áttételű fogaskerekekkel, delay chippel és egy 12 fogas, négy foggal rövidített szektorfogaskerékkel szerelte fel az egységet – utóbbi a gyors semi-auto ciklusidőhöz és a snappy trigger-érzethez kellett. A tappet plate-et is módosította: anyagot vett le róla, hogy ne akadjon be teljes hátramenetkor, és időzítést is állított rajta, hogy a fúvóka és a bucking közötti légzárás ne vesszen el idő előtt. A hengerfej O-gyűrűje alá vízvezeték-szalagot (plumber's tape) tett a szorosabb tömítés érdekében, a dugattyúhoz pedig egy új, furat nélküli Sima Blue pisztont választott, amely a merevebb kialakításnak köszönhetően jobban ellenáll a rack áttörésének premature engagement esetén.
{IMAGE:am-pts-pdr-c-rebuilt-perun-etu-micro-switches-more-3.jpg}
Bár a videó itt még nem ér véget – a Perun ETU++ tényleges bekötése és a végső kronózás egy következő részre marad –, már ennyiből is látszik, hogy ez a PDR-C build minden apró részletre kiterjedő, valóban mérnöki szemléletű átalakítás. A mikrokapcsolós trigger-rendszer és az egyedi 3D nyomtatott alkatrészek olyan szintű testreszabást tesznek lehetővé, amit gyári alkatrészekkel egyszerűen nem lehetne elérni – jó kiindulópont lehet mindenkinek, aki hasonló proprietary platformon gondolkodik komolyabb belső fejlesztésen.
Forrás: WYSHTECH Airsoft YouTube csatorna
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
