Ha valaha összefutottál az orosz SR2M gépipisztollyal - akár Tarkovban, akár valamelyik SOF-egység fotóján -, most végre airsoft replikaként is kipróbálhatod, méghozzá gázos blowback kivitelben. Az Explosive Enterprises csatorna kapta kézhez a Raptor első valódi GBB-replikáját, és rögtön alaposan szét is szedte, hogy kiderüljön: méltó utódja-e a márka korábbi, elég visszafogott teljesítményt nyújtó GHM9-ének.
Az eredeti SR2 Veresk (magyarul kb. "héja") a kilencvenes évek végén született a KBP tervezőirodájában, kifejezetten rendőrségi és különleges egységek számára, kompakt gépipisztolyként. 2005-ben aztán megkapta a frissített SR2M jelölést. A fegyver különlegessége, hogy kizárólag a különös 9x21-es Gyurza lőszert tüzeli, ami a 9x19 Parabellumhoz hasonló lövedéktömegekkel dolgozik, de hosszabb hüvelyben, több lőporral, és eleve páncéltörő lövedékekre tervezték. Szerkezetileg pedig nem is annyira pisztolyra, mint inkább egy miniatűr puskára hasonlít: ütőszeges elsütőszerkezet és hosszú löketű gázdugattyús működés jellemzi, ami miatt sokan az orosz hadsereg saját HK MP7-ének nevezik. Azzal a különbséggel, hogy amíg az MP7 NATO-szerte elterjedt, az SR2M szinte kizárólag orosz terrorelhárító és különleges egységeknél szolgál.
A Raptor replikája pot metal, présacél és nejlon keveréke, nagyjából úgy, ahogy azt a modern Tokyo Marui-kiadásoknál is megszokhattuk. Az acél alkatrészek szép, kék árnyalatú felületkezelést kaptak, a nejlon is rendes minőségű, ám a pot metal részek közelről nézve már kevésbé meggyőzőek, és az Explosive Enterprises videójában több illesztési, méretezési probléma is előkerült, amit a csapat menet közben orvosolt. A hangfogónak kinéző elülső elem valójában csak egy kézvédő és lövedékterelő, ami szabványos 14 mm-es negatív menetre csavarozható. Emögött található az irányzék-blokk, ami egyúttal a felhajtható markolat csuklópontja is - az eredeti fegyvernél ez oldalirányban is állítható lenne, itt viszont egyetlen öntött darabból áll, így csak magasságban lehet finomhangolni.
A felhajtható elülső markolat kissé szeszélyes: elsőre úgy tűnik, elég csak megnyomni a kioldót, valójában viszont befelé kell nyomni a fegyver testéhez, miközben húzod a kioldót, különben beszorul. Kihajtás után előbukkan a hop-up állító kereke is, ami a kézivédő alatt kapott helyet, és kellemesen pörgethető, jó tapintással. A tus kihajtása és visszahajtása is igényel egy kis rutint - a videóban bemutatott módszer szerint a tusnak pár milliméterrel hosszabbnak kellett volna lennie ahhoz, hogy magától a helyére pattanjon, így itt is kézi segítségre van szükség. A tárkioldó egyébként előrenyomással aktiválódik, ami szokatlan megoldás, de mind jobb, mind bal kezes lövészek számára kényelmes, és a teszt alatt véletlen aktiválásra sem volt példa.
A bal oldali tűzváltó szemre semi és full-automata között kapcsol, csakhogy a felső fedél olyan magasra nyúlik, hogy a kar valójában sosem éri el a saját reteszelőpontját, így pusztán a súrlódás tartja pozícióban. A biztosítón egy apró fül is található, ami elméletileg a felső fedél résébe kattan biztosított állásban, ez viszont a gyakorlatban szintén nem passzol tökéletesen - az Explosive Enterprises szerint ezt egyszerű reszeléssel lehet korrigálni. A felső fedél tetején található az optikai sín is, ami kizárólag SR2-specifikus céltávcsövekhez illeszkedik natívan, ezekhez viszont adapter nélkül szinte lehetetlen hozzájutni.
Súlyban a replika kifejezetten könnyű: mindössze 1,6 kilogramm tárral együtt, a tár önmagában üresen 218 gramm, és szinte teljes egészében pot metal, acél talplemezzel. A szétszerelés viszonylag egyszerű - az elsütőbillentyű meghúzása után a felső fedél nyitható, a rugó és a záró szerkezet pedig előre-fel mozdulattal emelhető ki. A gázcső a kézivédő alatt fut, ami helyes tájolás nélkül összeszerelésnél könnyen ütközhet a zárdugattyúval, ezért erre a csatorna külön felhívta a figyelmet.
A hop-up rendszer a videó szerint a replika egyik erőssége. A belső cső kivétele után egy jellegzetes, V-alakú érintkezési felülettel rendelkező gumibetét látható, a nyomást pedig egy tömör gumihenger fejti ki - ez papíron nem ideális nehéz BB-khez, a gyakorlatban viszont az Explosive Enterprises meglepően jól teljesített vele. A kb. 160 milliméteres sárgaréz belső cső akár 175 milliméteresre is cserélhető anélkül, hogy kilógna a csőtorkolatból, és mivel a hop-up egység szabványos GBB-buckingot fogad, gyakorlatilag bármilyen utángyártott gumi behelyezhető.
A legérdekesebb műszaki adalék talán a zárdugattyú-egység tömege: mindössze 58 gramm, ami elképesztően kevés ebben a kategóriában - összehasonlításként egy AAP01 zárja körülbelül 100 grammot nyom, és azoknál is elhanyagolható a hátrarúgás. Vagyis a Raptor SR2M minden idők egyik legkisebb mozgó tömegű GBB-je lehet, ami a visszarúgás-élményt jelentősen befolyásolja majd. A csapat szerint elméletileg lehetne acél zárral vagy dugattyúval növelni a tömeget, de mivel a dugattyút egy vak szegecs rögzíti, ez komolyabb szerelői beavatkozást igényelne.
Összességében egy olyan replikáról van szó, ami ritkán látott témát dolgoz fel - eddig nem sok gyártó vállalkozott az SR2M gázos blowback változatára -, és amit érdemes lesz figyelemmel kísérni, hátha idővel magyar terepeken is felbukkan. A teljes, technikai részletekben gazdag bemutatót érdemes megnézni az Explosive Enterprises csatornáján.
Forrás: Explosive Enterprises YouTube csatorna
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
