A WE Tech GBBR replikáinak nagy klasszikusa a SCAR-L, de sokáig volt egy nagy szégyenfoltja: a tűzvezérlő alkatrészek pot fémből készültek, és idővel egyszerűen elkoptak, eltörtek. Most viszont megérkezett a V3.1-es revízió, amiben a csatorna, az Explosive Enterprises kapott kézhez egy pre-production mintapéldányt, és pont ezt a régi problémát próbálja orvosolni.
A SCAR maga is izgalmas történelmi háttérrel bír. 2002-ben a US SOCOM új, több kaliberes fegyvercsaládot akart rendszeresíteni, és végül a Fabrique Nationale nyerte a pályázatot a SCAR-L, SCAR-H és SSR trióval, amiket aztán Mark 16, Mark 17 és Mark 20 néven rendszeresítettek. A SCAR-L viszont nem tudott elég meggyőző lenni az M4-hez képest, így 2010-re leállították a beszerzését, és mára gyakorlatilag csak a légsoftos és videojáték-világban él tovább. A SCAR-H ezzel szemben túlélte a tisztogatást, és még 5.56-os konverziós csomagot is kapott – ismerős sztori, ha valaki követi a katonai beszerzések furcsa politikai csűrés-csavarásait.
A tesztelt darab a CQB verziót másolja 10 hüvelykes csővel, fekete színben, ami a SCAR-oknál ritkaság, hiszen a család inkább a homokszínéről híres. A csatorna szerint a külső kivitelezés meglepően jó erre az árkategóriára: a hátsó irányzék és a külső cső acélból készül, csakúgy mint a szétszerelő csap, a húzókar és a ravasz. A vázfelépítés alumínium ötvözetnek tűnik, sima fekete eloxált felülettel. Van pár apró bosszantó részlet is – az irányzékok kicsit játékosak, és a jelölések nyilvánvalóan airsoftos stílusúak, nem katonai pontosságúak –, de összességében a korábbi WE modellekhez képest érezhető előrelépésről van szó.
Az alsó váz nejlonból készül, ami kicsit hajlik is, ha az ember megnyomja a tárnyílást, de nagyobb gyengeségi pontot a videó nem talált rajta. A markolat valódi AR A2-es specifikációt követ, tehát bármilyen valódi acél markolat simán ráillik. A tár egyébként a WE legújabb STANAG-tár revíziója, sötétszürke színben – se nem FN-fekete, se nem USGI-szürke, inkább valami furcsa köztes tónus –, és mindössze 368 grammos, ami GBB-mércével elég könnyűnek számít. A csatorna azt is megjegyzi, hogy néhány táron a fenéklap kicsit zörög gyárilag, de ez egy apró hajlítással simán orvosolható.
A tus praktikus megoldás: oldalra hajtható, hat hosszpozíciója van, mozgatható arcpárnával a magasabb optikák alatti kényelemhez, a receiveren pedig több szíjfül is található, szóval sling-felszerelés terén tényleg van választék. A teljes replika tömege 3,1 kg körül van, ami valamivel könnyebb, mint az eredeti fegyver, de nem annyira, hogy az valóban zavaró legyen.
A legizgalmasabb rész természetesen a szétszerelés és a belső vizsgálat volt. A hop-up egység egy klasszikus kagylós felépítés, félkerékkel mozgatott hop karral és külön nubbal, ami viszont nem olyan hosszú, mint amilyen széles a hop-ablak – emiatt gondos középre igazítást igényel, különben a lövedékek oldalra húznak. A kapott példány pont ezzel a hibával érkezett, a nub teljesen az egyik oldalra volt tolva, úgyhogy a csatorna rögtön szét is szedte. A gyári cső 250 mm, de a WE-nél megszokott módon nem pontosan a standard GBB specifikációt követi, így ha valaki bucking vagy cső cserét tervez, mindkettőt egyszerre kell lecserélnie.
A csatorna a gyári felállást egy Poseidon csővel és quad buckinggal tesztelte, majd külön kipróbált egy Madbull H nub cserét is, ami állítólag jelentősen javította a hop konzisztenciáját 0.32-es BB-vel. Ez azért fontos infó, mert itthon is rengetegen 0.30-0.32-es súlyokkal lövöldöznek edzőtermi vagy szimulációs körülmények között, úgyhogy ha valaki beszerzi ezt a replikát, érdemes már eleve számolni egy nub cserével.
Ami a lényeget illeti: a V3.1-es tűzvezérlő csoport – kalapács, disconnector, ravasz és auto sear – most már acélból készül, és a videóban látható kopásvizsgálat alapján ezek a kontaktpontok gyakorlatilag érintetlenek maradtak a teszt során. Ez azoknak lesz igazán jó hír, akik korábban csalódtak a WE GBBR-ekben a rendszeresen eltörő pot fém alkatrészek miatt, hiszen ez volt a replika Achilles-sarka évek óta. A csatorna megjegyzi, hogy a kalapácsrugó szokatlanul erős, és állítólag egy AMG "winter" kalapácsrugóra cserélve érdemben javítható a gáz-hatékonyság, bár ezt a videóban nem tudták tesztelni, mert nem sikerült időben beszerezni hozzá az alkatrészt.
Gyárilag a replika közel 1,8 joule-os csúszótömeg-energiát adott le, ami azt jelenti, hogy 1,5 joule-os hazai airsoft pályákra mindenképp csökkenteni kell a teljesítményt – vagy csőtömítés-szűkítéssel, vagy egy drop-in állítható szeleppel, mint amilyet az RA-Tech kínál, bár ezek a csatorna szerint alacsonyabb értékeken hajlamosak pontatlanná válni.
Összességében ez egy olyan fejlesztés, amire sokan vártak a WE SCAR-L rajongói közül: a régi, örökké kopó belső alkatrészek helyett most acél tűzvezérlés kerül a replikába, miközben a külső árazáshoz képest a kidolgozás is rendben van. Ha valaki költséghatékony, de tartós GBBR-t keres SCAR formában, ez a V3.1-es verzió minden eddiginél jobb választásnak tűnik – már csak az itthoni forgalmazók árlistáira kell várni, hogy pontosan tudjuk, hány forintba fog kerülni nálunk.
Forrás: Explosive Enterprises YouTube csatorna
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
