Háromévnyi kihagyás után újra előkerült a fiókból az ICS Tomahawk – sikerült végre megjavítani?

Háromévnyi kihagyás után újra előkerült a fiókból az ICS Tomahawk – sikerült végre megjavítani?

Van az a replika, amit a legjobb szándék ellenére sem tudunk megszeretni, mégsem visszük el a börzére. A Camman Extra csatorna gazdájával pontosan ez történt az ICS Tomahawk sniper replikával: három éve tette félre az padlásra, most viszont előkapta, beépített pár új alkatrészt, és kivitte egy játékra, hogy kiderüljön, megszelidíthető-e végre ez a makacs jószág. Az eredmény vegyes lett, de a tanulságok minden bolt-action rajongónak szólnak.

A Tomahawk az ICS válasza a Silverback SRS-re, és valljuk be, kívülről tényleg gyönyörű darab – sokak szerint még az SRS-nél is mutatósabb, ami persze elég vitás kijelentés. A probléma soha nem a külsővel volt: a belső mechanika mindig hátráltatta ezt a platformot. A legnagyobb gond a hop-up egység volt, ami egyszerűen túl bonyolultra sikerült. Felül szögből állítható csavarok, külön TDC-állítás, és az egész szerkezet lötyögött, mintha minden alkatrésznek lett volna pár tized milliméter holtjátéka. Pont ez a sok apró, egymáson elcsúszó alkatrész okozta a lövésről lövésre változó szórást.

Az ICS azóta átdolgozta a belsőket, és kiadott egy egyszerűsített, második verziós hop-up egységet. A bökkenő, hogy az Egyesült Királyságban egész egyszerűen nem lehetett megvásárolni sehol. Végül maga az ICS oldotta meg a helyzetet: amikor a csatorna gazdája rákérdezett, hová tud befizetni egy új hop-up egységért, a gyártó felajánlotta, hogy küldenek egyet, ha cserébe készül róla tartalom. Így került végre kézbe az új, letisztultabb chamber, plusz néhány friss tár is – ezekről mindjárt lesz szó.

am-can-i-improve-this-poor-performing-airsoft-sniper--1.jpg

A szétszerelés az SRS-hez nagyon hasonlóan zajlik: locking bolt ki, két csavar a hop-up rögzítéséhez, grub screw a spring guide-hoz, és máris kibukik a rugó meg a rugóvezető. Ami rögtön szembetűnik, az a súlyozott dugattyú és rajta az óriási air brake – a cilinder térfogata pedig kifejezetten tekintélyes. A régi hop-up egységet kézbe véve viszont azonnal érthető, miért bukott meg az egész: két oldalsó, szögből nyomó állítócsavar, plusz egy TDC, ráadásul az egész belső mozgó rész tele van holtjátékkal. Sok kicsi alkatrész, amelyeknek mind tökéletesen megmunkáltnak kéne lenniük, különben hibázik a rendszer.

Az új chamber elvileg ezt orvosolja, bár őszintén szólva alkatrészből az is bőven kapott. Instrukció persze nem járt hozzá, így a beépítés jó adag kísérletezéssel telt. Bucking fronton a Macaron 50 fokos super macro elsőre jó tippnek tűnt, de a meccs előtti tesztelésnél egyetlen BB sem akart átmenni rajta – egyszerűen nem etetett. Végül egy régebbi, rózsaszín Sniper Mechanics AEG bucking mentette meg a helyzetet, és ez vitte be a replikát a játékba. A barrel-clamp csavaroknál érdemes óvatosnak lenni: ha végig meghúzod őket, az anyák a túloldalon olyan helyre szorulnak, ahonnan kínszenvedés visszaszerelni.

A munka nem állt meg a hop-up-nál. Új cilinderfej is került bele, amit egy satuba fogott cilinderből kellett kiszabadítani – óvatosan, nehogy összenyomódjon vagy megkarcolódjon –, egy lapos csavarhúzó és egy óvatos kalapácsütés azonban szerencsére könnyen meglazította. Cserélni kellett a hop-tárcsát is, ami önmagában is alkatrész-bontogatós feladat volt, mert egy külön kis ütköző gátolja meg, hogy túltekerd. A régi és az új tárcsa között a fő különbség, hogy a régi mélyebbre ült. A kattogós érzetet egyébként egy hegyes kis elem adja a sínen, ami a tárcsára támaszkodik.

am-can-i-improve-this-poor-performing-airsoft-sniper--2.jpg

Külön említést érdemelnek az ICS-től kapott újabb tárak, mert ezek oldalról csúsznak a helyükre, nem alulról. A korábbi széria tárkioldó gombja gyengécske volt, és a tárak hajlamosak voltak véletlenül leesni – emiatt küldött annak idején a gyártó erősebb rugókat is. Hogy az új tárakba eleve a keményebb rugó került-e, vagy valami más megoldást alkalmaztak, az nem derült ki, de a tapasztalat alapján stabilabbnak tűnnek. A bolt pull egyébként továbbra is kifejezetten kellemes, sima – ezen a fronton sosem volt baj a Tomahawkkal.

Na de a lényeg: hogyan teljesített a megújult replika a pályán? Hát, valami továbbra sem stimmel vele. A beállítás 2 joule volt, ami bőven a brit sniper-limit alatt van, mégis akadt jó pár lövés, ami a többinél gyengébbnek érződött. Egyenesen lőtt, az kétségtelen – néha balra húzott, de azt a tulaj inkább a saját megdöntött tartására fogta –, a hatótáv viszont elmaradt attól, amit egy ilyen platformtól elvárna az ember. A diagnózis Gray Fox Airsoft, egy tapasztalt sniper-szakértő szerint az lehet, hogy a TNT belső cső egyszerűen túl hosszú ehhez a felépítéshez.

A következő lépés tehát egy rövidebb belső cső kipróbálása lesz, ami elsőre ellentmondásosan hangzik, de a sniper-rendszerek világában a cső hossza, a cilinder térfogata és a súlyozott dugattyú összjátéka simán produkál ilyen meglepetéseket. A hosszú TNT csővel és a nehéz dugattyúval ugyanis nem sikerült úgy belőni a teljesítményt, hogy az a kívánt limiten maradjon. Így a Tomahawk egyelőre visszakerül a padlásra – talán újabb három évre, talán csak addig, amíg meg nem jön megint a lendület hozzá. Aki itthon foglalkozik bolt-action projektekkel, annak ez a történet jó emlékeztető: a látványos külső és a vaskos cilinder önmagában még nem garantál pontosságot, ha a hop-up holtjátéka és a csőhossz nincs összehangolva.

Tájékozódásképpen: a Silverback SRS-kategóriájú replikák idehaza nagyjából 180–350 ezer forintos sávban mozognak, egy minőségi hop-up egység vagy egy precíziós belső cső pedig 15–30 ezer forint körül üti a markunkat, szóval egy ilyen platform tuningolása nem aprópénz. Pont ezért tanulságos végigkövetni, hogy még a gyári második verziós alkatrészekkel és komoly szaktudással is maradhat olyan változó, amit csak türelmes kísérletezéssel lehet kihámozni.

Forrás: Camman Extra YouTube csatorna

Kiemelt cikkek

Néha egyetlen videó pontosan megmutatja, miért szeretjük ennyire ezt a hobbit.

Van az a fajta esemény, amire azt mondják: gyere, ez kezdőbarát lesz, nyugis nap lesz, semmi para.

Ha azt hitted, hogy a Hi-Capa-frontot már mindenki letarolta, akkor most kapaszkodj meg: érkezik egy replika, ami kívülről teljesen úgy néz ki, mint egy Hi-Capa, de Glock tárakat eszik.

Mindannyian ismerjük őket. Ott vannak minden pályán, minden hétvégén, és pontosan tudod, melyik sarokból fog előbújni a srác, aki HQ-nak osztja a parancsokat, miközben rajta kívül senki nem hallja a rádióját.

Néha egy mezei AKM-javítás többet tanít a replikáidról, mint száz fórumbejegyzés.

Ha valaha is játszottál meleg pályán és bepárásodott a szemüveged a legjobb pillanatban, akkor pontosan tudod, miről beszél a 6mm Badger.

A Frog Engineering Airsoft már megint olyat tett le az asztalra, amitől felkapja a fejét minden tuningmániás. Fogtak egy átlagos VFC G36KV GBBR-t, alulról rendesen megpiszkálták, és most M4-es tárakat nyel, ráadásul HPA palackkal hajtva.

Képzeld el, hogy közvetlenül az ellenfél mellett ülsz egy sötét szobában, sorra kapcsolod ki a csapatukat, ők meg fogalmuk sincs róla, hogy ott vagy. Nem azért, mert ügyesen bujkálsz, hanem mert a replika, amivel lősz, gyakorlatilag néma.

Mindenki ismeri azt az érzést: otthon tökéletesen pörög a replika, a lőtéren is szépen viszi a BB-t, aztán bemész egy gémre és pont ott mondja fel a szolgálatot, ahol a legkínosabb. Volt már ilyenben részünk, és valószínűleg neked is.