Van az a fajta esemény, amire azt mondják: gyere, ez kezdőbarát lesz, nyugis nap lesz, semmi para. Aztán kiderül, hogy a "Noob Day" valójában egy 500 fős kavalkád Paducah városában, Kentuckyban, amitől a település lakossága hirtelen 2%-kal megugrott. A Valiant Airsoft pont egy ilyen meghívást kapott az ACS Airsofttól, és gyorsan rájöttek, hogy ezt az eseményt elhívni őket nem volt a szervezők legjobb döntése. Kaptunk egy órányi tiszta káoszt, leeséseket a sárba, mini gunt, sőt egy fejszével rohangáló juggernautot is.
A nap egy stock, dobozból kivett 13-inch Gen4 volume editionnel indult, vagyis semmi tuning, semmi extra hop-up állítgatás, tényleg ahogy gyárilag adták. Ez önmagában is jó üzenet azoknak, akik szerint csak felturbózott replikával lehet teljesíteni egy nagyobb gémen: néha elég az, ami a dobozban van, ha a fej és a kommunikáció a helyén van. A helyszín egy CQB-jellegű, épületekkel, lépcsőházakkal és konténerekkel teli pálya volt, ahol a közelharc és a folyamatos áttörés volt a menü. És ahol ennyien nyomulnak egyszerre, ott a "fedezem a lépcsőházat" mondat percekig vissza-vissza tér, miközben a csapattársak sorra hullanak el körülötted.
A gémplay azonnal beindult, és pont olyan volt, amilyennek egy ilyen tömeges esemény lenni szokott. Valaki a lépcsőt tartja, valaki épp belesétál abba a sarokba, ahol egy másodperce halt meg a haverja, és közben záporoznak a BB-k. Az egyik legjobb pillanat az volt, amikor egy árnyékot kameramannak néztek a srácok, erre kiderült, hogy nem kamerás, hanem egy mini gunös játékos, aki simán letakarította őket. Ezek azok a helyzetek, amikért a nagy eseményekre járunk: nem a kill/death arány a lényeg, hanem a sztorik, amiket utána hetekig mesélsz a teázóasztalnál.
Az ACS láthatóan nem a hagyományos "menj A pontból B pontba" filozófiát követi. A pályán volt egy Willy Wonka-karaktert alakító szervező, aki csokit osztogatott (kizárólag 18 év felettieknek), és egy "varázsszó" elhangzására visszaadta a replikádat, ha épp kilőtték a "koronáját". A spicy salami volt a kódszó, és igen, ettől tényleg működött a dolog. Ez az a fajta játékos, kicsit szürreális rétege az amerikai nagyrendezvényeknek, ami nálunk ritkábban jön elő, pedig pont ettől lesz emlékezetes egy nap. Az ember elindul lőni, erre azon kapja magát, hogy egy csokiosztó figurával alkudozik a saját replikájáért.
Aztán jött az eső. Nem az a kellemes, filmbe illő nyári zápor, hanem a sár, ami vele jár. A pálya pillanatok alatt csúszdává változott, és a kommentár is gyorsan átállt a "imádok esőben játszani, de nem így" üzemmódra. Aki játszott már bokáig érő sárban, az pontosan tudja, miről van szó: a leesés nem kérdés, csak idő kérdése. A felszerelés feketéből barnába vált, valaki leeséseket emleget, és persze ott a klasszikus airsoftos szívatás is, miszerint "biztos vannak piócák a vízben". Ilyenkor derül ki, ki van ott a buliért és ki a tökéletes K/D-ért.
A nap egyik visszatérő poénja egy belső kódnyelv volt: a csapat folyamatosan "bussies"-ra hivatkozott a Buc-ee's helyett, ami egy amerikai benzinkút-óriás, kötelező megálló minden road tripen. Annyira komolyan vették a karaktert, hogy szinte kiestek belőle a nevetéstől, miközben épp bekerítették őket a konténerek között. És itt jött az egyik legjobb tanulság az egész napból: amikor a játékos elemekkel teli replika kis híján megmentette a játékos életét, a kommentár csak annyit fűzött hozzá, hogy "látod, a hülye dolgoknak is van értékük az airsoftban". Nehéz ezt pontosabban megfogalmazni.
A finálé felé az események teljesen elszabadultak. Megjelent egy juggernaut, akit nehéz volt eltalálni, közben a kommentátor lemerülő akkuval küzdött, és vissza kellett rohannia új batteryért meg a hátizsákjáért. Aztán jött a melee-fázis, és egy fejszével rohangáló játékos egymaga vitt el három embert egyetlen rohammal. "Valaki egyedül melee-zte le mind a hármótokat? Micsoda legenda" — és tényleg, ezek azok a pillanatok, amik egy átlagos gémnapot felejthetetlenné tesznek. A nap egy Arena-fináléval és Lancer Tactical színpadi felhívással zárult, rendes közönséggel, ünnepléssel, mintha egy fesztivál lett volna.
Amit ebből a napból érdemes hazavinni: egy 500 fős esemény nem a felszerelésről szól elsősorban, hanem a hangulatról, a kommunikációról és arról, hogy mennyire engeded el magad. A stock replika simán elég volt, a sár csak adott egy plusz réteget a sztorihoz, a szürreális szervezői ötletek pedig pont annyira tették emlékezetessé az egészet, amennyire kell. Ha valaha kapsz meghívást egy hasonló "noob day" eseményre, ne dőlj be a névnek: pont az ilyenekből lesznek a legjobb történetek. És ha esik, hát annál jobb, legalább lesz mit mesélni a leeséseidről.
Forrás: Valiant Airsoft YouTube csatorna
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
