A második világháború egyik legikonikusabb fegyverét, a PPSH-41-et végre gázvisszarúgásos airsoft replikaként is megvásárolhatjuk. A VFC bemutatta a maga verzióját, és az eredmény minden várakozást felülmúl – legalábbis ami az autentikusságot és az építési minőséget illeti.
A PPSH-41, teljes nevén Pisztolet-Puljemjot Spagin, a Vörös Hadsereg egyik legjellegzetesebb fegyvere volt. Az eredeti verzióból 1941 és 1947 között mintegy hatmillió darabot gyártottak le, és most a VFC jóvoltából airsoft formában is hozzáférhetünk ehhez a történelmi darabhoz. A doboz már önmagában is különleges: hagyományos szláv motívumokkal díszített, medvék, harmonikák és usankák köszönnek vissza róla. A VFC szokásos csomagolási stílusát kapjuk belül, kézikönyvvel és egy kis imbuszkulccsal, viszont BB-töltő nem jár hozzá – de erről később még lesz szó.
A replika külseje pontosan olyan, amilyennek egy háborús időkben gyártott szovjet géppisztolynak lennie kell. A teljes konstrukció préselt acélból és valódi fából készült, ami 4,5 kilogrammos súlyt eredményez. Az első burkolat 3 mm vastag préselt acélból van, olyan masszív, hogy még hegesztésre sincs szükség az alján – pontosan úgy, mint az eredetinél. A fa tusa szintén a valódi specifikációk szerint készült, így elméletileg egy eredeti tusa is felszerelhető rá, ha valaki ilyenhez hozzájut. Ez a legközelebbi élmény az eredeti PPSH birtoklásához, amit airsoft formában kaphatunk.
A külső részletek terén a VFC nem spórolt. A csőszáj valójában kompenzátorként funkcionál, ahogy az eredetin is, mivel azt elsősorban sorozatlövésre tervezték. Az elülső irányzék egy állítható oszlop védőburkolattal, míg a hátsó egy egyszerű bevágás, ami 100 és 200 méteres beállítás között váltható – ez a korai tangenciális irányzékokat váltó egyszerűsített dizájn volt. A tűzváltó kar közvetlenül a ravasz előtt található: előre tolva sorozatlövés, hátra húzva egyes lövés üzemmódot kapunk. A töltőkar feletti fekete fül a biztosíték, ami előre vagy hátra húzott zárral egyaránt bekapcsolható.
A tusa végén egy kis rekesz található, ami tisztítókészlet vagy apró szerszámok tárolására szolgál – ez is megegyezik az eredetivel. A szíjpontok a bal oldalon találhatók, mert ahogy a mondás tartja: a szovjet hadseregben vagy jobbkezes voltál, vagy rossz kezű. A vevőegység tetején a gyártási év, sorozatszám és gyári bélyegzők láthatók, és az a tény, hogy ezek kissé elcsúsztak, valójában a realizmus jegyében történt. A szovjet gyárak hihetetlen tempóban pumpálták ki ezeket a fegyvereket a háború alatt, így a kozmetikai tökéletesség egyáltalán nem volt prioritás.
A dobtár kezelése egyedi megközelítést igényel. A kioldáshoz le kell hajtani a reteszt és előre nyomni, ahogy egy AK-nál tennénk. Az eredeti fegyvereket kézzel illesztették, és a tűréshatárok változtak, így az egyik fegyver tára nem mindig működött a másikban – de az airsoft verziónál ez szerencsére nem probléma. A dobtár hátulról nyílik, és egy belső, korong alakú mid-cap tárat tartalmaz, míg a dob többi része gáztartályként szolgál. Mivel az airsoft BB jóval kisebb a 7,62-es lőszernél, a kapacitás 120 lövedék az eredeti 71 helyett. Van egy kis kapcsoló, amivel választhatunk a stop-on-empty és a szárazelsütés mód között.
A hop-up beállítás zseniálisan el van rejtve a dobtár felett. Egy 2 mm-es imbuszkulccsal állítható: az óramutató járásával megegyezően csökkentjük, ellentétesen növeljük a hop-up értékét. Ez egy TDC mechanizmus, ami általában konzisztensebb beállítást eredményez. A tesztek során 0,36 grammos BB-vel 320 FPS átlagsebességet mértek, 94,2 és 99,9 m/s közötti szórással – ez kifejezetten jó eredmény, és a legtöbb pályára megfelelő.
A pontosság terén viszont nem ez a replika erőssége. Tíz lövésből négyet sikerült eltalálni a fizikai céltáblán, de az elektronikus célpont csak egy találatot regisztrált a hetedik gyűrűnél. Ez részben az open-bolt dizájnnak köszönhető: a zár csak egy töredék másodpercig zár le és lő, ami befolyásolja a konzisztenciát. Az eredeti PPSH sem volt precíziós fegyver, szóval ezt akár a realizmus részeként is felfoghatjuk. Amit viszont a pontosságban veszítünk, azt a tűzerővel kompenzálhatjuk – sorozatlövésben ez a replika igazán elemében van.
A gázvisszarúgás érzete egyedi az open-bolt konstrukció miatt. Nem annyira hátralökésnek érződik, mint inkább erőteljes vibrációnak, mivel a zár minden lövésnél előre csapódik, nem pedig hátra a vállba. A ciklikus sebesség és a konzisztencia az egyik legjobb, amit GBB replikánál látni lehet. A dobtár hatalmas gáztartálya miatt körülbelül 10-12 másodpercig kell tölteni, és egy új palackból nagyjából négy-öt teljes töltés jön ki.
Néhány fontos tudnivaló a használathoz: a stop-on-empty mechanizmus csak akkor áll vissza, ha kivesszük és visszahelyezzük a belső tárat. Ha kívülről töltünk, nyomjuk le a valve knocker emelőt, hogy az a kimeneti szelep alatt legyen. A szétszerelésnél pedig fontos, hogy a fedelet ne csapjuk le AK-stílusban – a retesz 90 fokos szöge miatt előre kell nyomni, majd óvatosan leengedni.
A VFC PPSH-41 GBB körülbelül 600-700 euró körüli áron, azaz nagyjából 240-280 ezer forintért szerezhető be. A dobtár és a belső tár külön is megvásárolható, ami praktikus megoldás, ha csak az egyiket kell cserélni. Ez a replika nem kezdőknek való – az egyedi működési sajátosságokat meg kell tanulni. De ha második világháborús rajongó vagy, reenactor, vagy egyszerűen egy igazán különleges darabot keresel a gyűjteményedbe, akkor ez az a replika, amit kerestél. A VFC ismét bebizonyította, hogy a külső kidolgozás és az anyagminőség terén nem ismernek kompromisszumot.
Forrás: 4UAD Smart Airsoft YouTube csatorna
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
