Ez a srác nagyon GÁZ - GBB Hungary interjú

Itthon minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy legújabb interjú alanyunk neve egybeforr a gázos replikákkal és valószínűleg Ő az aki jobban ismeri a GBB fegyvereket mint a wikipédia vagy a Chat GPT :). Ráadásul tekintélyes mennyiségű tudásanyaggal formálta a Magyar airsoft közösséget. Akiknek még mindig nem ugrana be a név nos, akkor nekik kötelező olvasmány következik. Hölgyeim és uraim akit most faggatunk az Korsós Kristóf.

Hány éves vagy?
Igazából sose számolom, várj egy gyorsat kell számolnom. Oh, 36? Basszus tényleg.

Mióta játszol airsofttal?
Emlékeim szerint 2007-ban találkoztam a sportal először, amely után nagyon hosszú ismerkedést követően (félév múlva) mentem el első játékomra még az évben.

Van-e Sport egyesület vagy csapat ahova tartozol?
Jelenleg egy Ravaszak nevű csapat tagja vagyok, akikkel 2008 óta együtt játszunk. Olyan nagyszerű emberekből áll, akik kérdés nélkül segítenek, játék során összetartunk és egy alkalommal sem volt vita a csapaton belül. Olyan barátok, akik a 30-ik születésnapomra, mint meglepetés jöttek el, nagy energiával kiválasztva mit adjanak emlékül.

Kedvenc fegyver?
Bármi, ami gázos hajtású. 😊 Egyébként, ha nagyon kedvencet kellene megjegyezni, akkor talán az egykori GHK KAC PDW-t említeném meg, mert ez „térített át a sötét oldalra” véglegesen.

Mi inspirált arra, hogy airsoft játékos legyél, mi volt az első játék története?
Akkoriban nagy hatást gyakorolt rám a S.t.a.l.k.e.r nevezetű, amelyhez kapcsolódóan moddolási ötleteket és lehetőségeket gyűjtöttem a neten, hogy a játékot a saját ízlésemre tudjam formálni – gyakorlatilag élhetetlenül sok szörnnyel a pályán. 😊 Aztán a keresgélés során akadtam rá a sportra egy fórumon, innentől indult el az ismerkedési fázis. Rettentően sok olvasgatással és a tudás felszívásával telt az idő, hogy a játékot kellően ismeret birtokában és az anyagi források megfelelő beosztásával tudjam elkezdeni. Végül a ruhám meg lett, de még fegyverem nem volt, így az első játékon Castor barátom kölcsön fegyverével mentem le játszani Kecsekeméten a Homokbányán. Pechemre a fegyveren ekkor történt hop gumi csere, az akkoriban nagyon jó minőségűnek, de borzasztóan sérülékenynek mondható Guarder 50-es gumira. Nos, ez gyönyörűen elszakadt és a fegyver így kb 120 FPS csőtorkolati sebességgel és nagyjából nulla hop hatással bírt. Persze a játék elején megtörtént a beavatási lövés (Cyma MP5 által, igen a műanyag boxos verzió) és a játék is viszonylag jól telt – habár nekem a fegyver miatt sem volt sok élményem. Viszont a játék során a pálya szélén cserkeltünk és várakoztunk az ellenfelek megérkezésére. A magas fűben a hosszas várakozás után osonás és lépés hangjára lettünk figyelmesek, majd két őzike elsétált köztünk. Mivel mindig is imádtam a természetet és a közösségi élményt (beszélgetés, bandázás) ez nagyon is meghatározó élmény lett. Innentől nem volt visszaút.

Mi az, amit a legjobban szeretsz az airsoft játékokban?
Az elején természetesen az akció vonzott, majd később az emberek felé tett és visszakapott tisztelet ereje. Mostanra az airsoft egy kísérletező sport, amely során szinte mindig a kísérletezés az egyik fő mozgatórugó – majdnem mindig valamilyen körülmény változik, a felszerelés vagy a használt fegyver. Persze a közösség ereje is nagyon vonzó, hiszen a csapatunk nagyon vegyes társaságból áll, de a legfőbb közös hogy mindenkinek hatalmas szíve van.

Milyen típusú játékokat preferálsz leginkább, és miért?
Elsősorban, ami a múltra emlékeztet vagy amiben látok fantáziát (és van BB limit). Ezek fun-game kategóriába sorolnám, nem is feltétlenül a tingli-tanglira. Legyen egy játékot mozgató ötlet vagy valamilyen korlátozás. Ezek a játékok a múltra emlékeztetnek, amikor az airsoftot nem vérre menően játszottunk, hanem szórakoztunk. Jellemzően keményen BB limitesen, kis lőtávokkal, sok mozgással vagy sunyulással, gondolkodva és nem izomból játszva. A játékosok is inkább a régi módi játékosok, másikat tisztelve és nevetve játszanak.
A BB limit nekem fontos, de a körönkénti 200 BB-nél többet hagyni nem tartom limitációnak. Az éles helyzetben sem visznek a katonák ennyit betárazva, legjobb esetben is 10 tár / 300 lövéssel kell gazdálkodni. Ha kevesebb a leadható lövés szám, a játék nagyon mássá alakul át szerintem.

Melyik a kedvenc pályád és miért?
A nosztalgia jegyében mindig szeretek visszajárni Kecskemétre (Homokbánya és Reptér), Dunakeszire és rettentően hiányolom A Frontot is (Veszprém). Az érdi pályát is különösen imádom az érintetlensége és kemény terepe miatt, illetve az Őrlőmű patak zaja rendszeresen felvillan a boldog emlékeim között – ez utóbbi pálya rettentően hiányzik.

Melyik volt az eddigi legemlékezetesebb airsoft játékod, és miért?
Három játék jut eszembe, az egyik Larp jellegű és a másik milsim.
Az első egy éjjeli zombis játék volt Rétságon Kaszás szervezésében, amelyben zombiként volt egy majd játékot leállító támadásom ahogyan a pincében lévő fürdőben egy hölgy és srác közös menekülését sikerült egy jól sikerült, hangos támadással vérfagyasztó sikítással megfognom – síri csendben hátulról elkövetett gaz támadással. 😊
A másik pedig az Érden rendezett Bad Company 2 volt, amely egy milsim felkészítő játék volt. Itt volt részünk mindenféle feladatban, amelyeket örömmel vállaltuk – ahogy most is így vagyunk vele. Őrség, járőrözés kötött útvonalon, felderítés és társai. Ezen a játékon például a felderítés során az ellenséges bázis közepére jutottunk el (jól rejtett volt minden, szóval útólag tudtuk meg hova keveredtünk), ahol minden irányból felőrültek bennünket és az esélytelenek vígaszával haltunk meg. Klassz élmény volt, mint első milsim jellegű esemény.
Aztán ott volt a LHN3 (Leghosszabb Nap 3). Nem feltétlenül hardcore milsim játék volt, inkább fesztivál játékként tekintettem rá, viszont annak nagyon jó volt. Jó társaság gyűlt össze, jó körülmények között. Hiába esett az eső az első nap, ez bennem semmilyen élményt nem hagyott azonkívül hogy Imre barátomat telibe locsoltam a ponyvával kíváncsiságom közepedte. Ráadásul nekem az a játék több szempontból kihívás volt. Árok felkért szakaszvezetőnek, miközben rajt sosem vezettem, ráadásul betegségből még éppen kilábalva és nagyjából 1 hetes alvatlanság után érkeztem meg a játékra (összesen 8-10 óra alvás egész héten). Nem akartam nemet mondani, mert egy milsim játékon parancsokat követsz, ha vezetni kell az is parancs. Ráadásul nagyszerű csapatok és játékosok szolgáltak alattam, akik munkájára büszke vagyok a mai napig! Az autós helyzet megoldása kombinálva egy juggernaut támadással együttesen lefőzte az agyam – kár, hogy az álmatlanság, pihenés beosztásának beosztása miatt estem ki. A számomra legnagyobb pont az volt, hogy az első játéknapot életben maradva töltöttem végig – nem lőttek ki egész nap, hiába bukott el az egész oldal az első támadás során, hiába bukott el a HQ nap közben.

Még most is játszol?
Természetesen, de már töredék aktivitással mint egykoron. Még diák, egyetemista korban egész hétvége az airsoftról szólt – szombat és vasárnap is -, mostanra a munka és családi kötelességek miatt nagyjából 1, maximum 2 alkalommal járok játékra. Ez attól függ a Ravaszak milyen klassz játékot szemelnek ki.

Milyen módon készülsz fel egy airsoft játékra?
A szabályzatot minden esetben elolvasom, a kerettörténetet csupán felületesen. Nekem inkább az a fontos, hogy fair és szabályos módon játszunk hiszen ez egy becsület alapú játék. A felszerelés pedig olyan, amilyen – soha nem lesz fix és állandó setup/loadout, mert egyéb elkötelezettségek miatt mindig kísérletezem.

Milyen volt az első pisztolyod?? Gázos? :)
Nem meglepő módon a legelső fegyverem egy Double Eagle M81 volt. Ez egy borzalmasan egyszerű, olcsó és gagyi rugós pisztoly volt. Ezt követően mentem el nyári munkára, amely teljes bevételéből egy Cyma AEP-et vettem, amelynek rögtön eltört az elsütőrudazata. Ennek javítása szép kihívás volt, de sikerrel jártunk bátyámmal. Majd belátva az első játékok tapasztalatát gyors gyűjtögetésbe kezdtem, került hozzám így egy CM.028. Szerettem, mert nagyon eredményesen tudtam vele játszani, de utáltam hiszen állandóan attól féltem kettétöröm egy esés által. Majd következő nyári szezonban elmentem a Balatonra dolgozni, ahol valutapénztárosként dolgoztam. Eldöntöttem, hogy G36 lesz a következő, akkor is a Nowarban lévő Classic Army példánya fogott meg BorgWarrior példányát megnézve egyértelmű volt a döntés. De sajnos egy nap betegen mentem be dolgozni, ráadásul csalók áldozataként és a friss 10-eseknek pechére eljátszották velem, hogy rosszul adtam ki a címleteket, így akkoriban 60 000 Forinttal rövidítettek meg, ami pont a CA G36E ára volt. Így lett jóval később egy JG G36 az akkor 4-ik fegyverem. 
A gázos fegyverek világa is Kecskeméten ért el, ahol az akkori srácok (Praksi, Oyama, Sziszi és társai) által használt Marui és WE pisztolyok látványa és általuk adott élménye hozta az elhatározást a vásárlás felé. Ráadásul Castor barátom is vett egy WE 5.1R-t, nem volt visszaút. Viszont büdzsém nem volt erre, így egy Army R17 lett a vége. Akkoriban nagyon sokat jártam már játszani Budapest közelében, kiemelten sokat Pestszentimrére és Dunakeszire. Nos a nyári szezon alatt pistol-only játékosként törtem borsot a srácok orra alá és 3,5 palack gáz 1,5 hónap alatti elhasználása után a pisztoly széthullott, így elkezdődött a mára ismert GBB Hungary története a javítás megkezdésével. 

Mi a története, hogy elkezdtél tartalomgyártó lenni, azaz blog és videó anyagokat gyártani GBB témában?
Az, ami miatt a zöld fórum is befuccsolt. Az ottani öregek már belefáradtak az állandóan ismételt kérdésekbe, egyesek erőseen toxikussá váltak érthetetlen módon. Nos, én az információ halmozása mellett döntöttem, a rendkívül aktív fórumos tevékenység mellett. Így született meg az AirsoftUjonc, amely miatt a „fegyveres szakmában lévő és erősen toxikus” személyektől nagyon sok, durva kritikát kaptam társaimmal együtt (Csokáv és Loopio), majd kezdtem el segíteni tomeKK-nek a 6mm.hu-n. A 6mm nekem az egyik meghatározó platform volt, ide rengeteg hírt és cikket írtam, hatalmas lelkesedéssel és sok munkával általam a projekthez. Közben olyan videókat kezdem el készíteni, amelyek egy-egy típusról minden létező kérdésre választ adtak végtelen hosszúságuk, rendkívül részletes bemutatásuk és az akkorra már évek tapasztalata alapján felhalmozott tudás által. Természetesen, hogy ne kelljen ezredjére az azonos kérdésre feltett válaszra válaszolni. A mostani generációk egyik legnagyobb hibája, nem tájékozódnak vagy azt rossz helyen teszik. Az első saját írások olyan 2009 körül készülhettek el, míg az első igazi bemutató videó olyan 2013 körül.

Rengeteg platformon aktív vagy, akik nem ismernek teljesen azoknak röviden meséljük el mi is köthető a nevedhez, hol is találkozhattunk eddig veled? 
Az első igazi megjelenésem a softair fórumon volt. Itt szinte kizárólagosan a gázos fegyverek témájában segítettem rettentően sok embernek, ahogyan ez a mai napig nem változott. Viszont az AirsoftUjonc volt az első olyan munkám, amivel megfogható és maradandó nyomot hagytam a közösség számára megszólítva a teljesen új és kezdő játékosokat. 

Mára számos dologgal foglalkozom, nem csak gázos működésű fegyverekkel kapcsolatban. Az információ felhalmozása és megosztása utáni vágy szenvedéllyé vált. Így mára alkatrészekről, tuningról, javítási módszerről, egy tartozékról vagy igazán lassan bármiről is megosztok fényképeket, írásokat, beszámolókat.
A YouTube-on (https://www.youtube.com/@gbbhungary/) több száz megosztott, általánosságban hosszú videó írható a „számlámra”, a FaceBookon (https://www.facebook.com/gbbhungary) több száz fénykép mappát halmoztam fel dokumentációs céllal és a mai napig dolgozom a saját blogomon – www.GBBhungary.com – és az idei évben az AirsoftUjonc is átkerült a blogom alá.

Számos gyártóval tartok közvetlen kapcsolatot, akik segítenek termékmintákkal. Hiszen felfedezték értek a témához, véleményem teljes és őszinte, illetve a munkásságomat követők teljesen megbíznak a véleményemben.
Kaptam felkérést a ToyWarsArmory részéről egy videóra. Aztán a srácok rájöttek, „te jó ég, ez mennyit tud beszélni”, aztán a felhasználók „pfff, mennyi tömör információ, várj itt meg kell állnom és még egyszer meghallgatni, itt is állj”. Egyrészt felkészültem saját anyaggal, másrészt azt szerettem volna elérni, hogy az emberek elkezdjenek gondolkodni, töprengeni és kísérletezni. Ezt tényleg a sajátos, magam módján tettem meg.
A hitelesség számomra fontos. Soha nem adtam ki írást a kezeim körül valós tapasztalat, tudás és teljes körű utánajárás nélkül. Jól jellemzi, hogy nálam egy teszt időszak 1-2 évig is eltart, amely alatt a fegyvereket kifejezetten gyilkolom – direkt nincsenek takarítva, tisztítva, de mindig figyelek a műszaki állapotra ennek ellenére is.

Nagyjából 2 évet tettem abba, hogy részt vettem egy szervezői elképzelésben, amely az AirsoftNexus részéről jött. Szabályzat megújítása, megerősítése és a sport helyes útra történő terelése volt a fő cél. Engem ebben, mint technikai hozzáértő kértek fel, amellyel kapcsolatban nagyon sok elképzelésem volt – ahogy a mára kiadott szabályzat vázlaton látjátok: részletes, logikus, ésszerű, ismeretet és biztonságra törekedő magatartást követel. Végre úgy érzem tudtam tenni az ellen, hogy a GBB user nem egy joule-creep jelenséget kihasználó csaló –  őszintén szólva egy GBB az hazai játékosközösségben örökre hátrányban marad. Próbálunk figyelni a másik éppségére, érzéseire és igyekszünk megfelelni nekik. A saját közösségemet és a körülöttem lévőket is ebbe az irányba igyekszem terelgetni.
Mostanra vannak játékszervezési elképzeléseim is, de ezt is más szervezőkkel közösen tudom elképzelni – mert a szervezői közösség összefogásának reményében élek. Ha tudom, a többi szervezőt segítem a saját játékaik hirdetésével, kényszeresen ügyelek arra, hogy ne tegyek nekik keresztbe és támogassam a munkájukat. Rendszeres, hogy játékosokat küldök ehhez vagy ahhoz a szervezőhöz, mert a stílus miatt pont azt kapják amire vágynak.
Minden esetre a csapattal most egy „másodlagos fegyverek” játéksorozatot indítottunk el, amely még a régebbi Csokáv és Loopio párosával játszott játékok egyszerűsített változata. Ezeken a játékokon eléggé véletlenszerű, néha fura ötletekkel állunk elő.

Milyen partneri kapcsolatokat ápolsz ill. akad bemutatóid között olyan darab, hogy saját költségeden kerül bemutatásra?
Előfordul, hogy kapok termékmintákat, amelyek szinte kivétel nélkül alkatrészek szoktak lenni. Eddig nem volt jellemző az, hogy „ingyen fegyvert” kaptam és ebben kevésbé hiszek – helyből elkötelezettséget okoz, nem biztos hogy pártatlan maradsz. Volt ésvan egy interjú sorozatom gyártókkal, amely után érdekes módon a szponzorált bemutatók nem indultak el. Így a videó bemutatók esetén kivétel nélkül saját beruházás árán mutattam be fegyvereket, míg a cikkek és írások által a felhasználók által felajánlott vagy éppen hibás / átnézésre szoruló fegyverek közül csemegéztem. Pontosan ez a körülmény, amely miatt olyan 2 évente a teljes arzenál cserélődik, így sajnos sok pénzem elmegy a különböző anyagok megosztása céljával.
Vannak és voltak együttműködések boltokkal is. Magam részéről a támogatói kuponban hiszek, amely során a boltoknál lehet kedvezménnyel vásárolni, ezzel a tartalomgyártót is támogatva. Egykor az Anareusnál volt ilyen, most a TacticalCenter támogat ilyen formában. Sajnos senki más nincsen, de igaz ezért eddig nem is tettem előrelépést és nem is gondolom, hogy engem erre érdemesnek látnak a boltok – nincs követő szám mögöttem, pontosan az információ megosztási cél miatt.

Hány GBB, vagy GBBR replika van otthon nálad a "falon"?
Ez egy olyan kérdés, amelyre nagyon nehéz válaszolnom. A pisztolyok terén meg se próbálom, de jelenleg is 30 pisztoly körüli listát tudnék szerintem leadni számodra. Nos „nagy fegyverek” terén kicsit jobb a helyzet. Itt stabilan 3-4 shotgun, 5-8 karabély, 3-4 DMR és 2-3 SMG mindig van. Kollégám egyszer viccelődött is, hogy a jelenlegi 56nm-es lakásban mindenhol fegyver van – csak van hogy jobban elrejtve, van hogy rosszabbul. 😊

Nevedet gyakran összekötik teljesen a gázos fegyverekkel. Hogy állsz az AEG-ekkel?
Természetesen én is AEG-gel kezdtem, igaz a kezdés idejében nem nagyon voltak még gázos fegyverek. Azt stabilan el tudom mondani, hogy 2012-óta csak gázos fegyverekkel játszom. Ezen idő óta nagyjából 4-5 játékon voltam AEG-gel, egyéb okok miatt.
Nem utálom az AEG-eket, de egyszerűen nekem mindig is gondom volt velük. Egykori AEG-jeim sokkal több törődést követeltek meg, mint a mostani GBB-im. Az AEG G36-omban 2x tört hop kamra, 1x szakadt hop gumi, 1x tört dugattyúfej. Ráadásul a működésük eléggé lelombozó számomra, kinek a realisztikus működés fontos. De kezdőként ez a helyes út és imádtam az AEG-es korszakot, csak találtam számomra jobbat.

Miért pont GBB?
Az évek alatt kialakult stílusomnak ez fekszik a legjobban. Kevés lövést adok le, de ha lövök találok is. Kifejezetten élem a kemény BB-limit adta stresszt, a tárazás bonyolultsága gyakorlást és higgadtságot követel – lövések számát figyelni, töltési hibák esélye, stb. Élvezem azt, hogyha lövök az egész pálya tudja hol vagyok, a célpont számára van lehetőség elbújni. A felszerelést is jobban kell variálni, mert a szerintem helyen 4-8 valós kapacitású tárak elhelyezése és cipelése is komolyabb kihívás egy szimpla AEG-userhez képest – tekintve egy gázos tár ára fegyver árban van néha, súlya darabonként 0,5kg vagy több is lehet, stb.

Rengeteg technikai tudást szívtál magadba a gázos fegyverek terén. Hogyan fér meg a család és airsoft idő egyensúlya, hiszen munkád mellett ez igazi kihívás és elhivatottság ennyi időt ebbe belefektetni az airsoftosok legnagyobb örömére?
Egyrészt ez személyiségi jegyem. Hogyha rajongok valamiért, akkor magamtól elvárom hogy a tudásom tökéletesen szerteágazó és mély legyen. Mellette a családom is megértette, hogy az airsoft nem csak egy hóbort számomra. Sokadik szerelmem, ahogy a feleségem, a gyerekeim, a munkám és az egyéb hobbijaim.
Az első kihívás az volt, hogy a munkahelyem jelentősen változott. Egykor kockáztattam egy nagyobb szakmai ugrással, ami rengeteg tanulással és fejlődéssel járt. Mostanra szakmailag (elektronikai gyártásban helyezkedtem el) is ismernek, igaz nem olyan magas szinten mint az airsoftban. De szerencsére számon tartanak kitartásom, kreativitásom és áldozatkészségem miatt. A két fő mottóm közül az egyik ez: „áldozat nélkül nincs fejlődés, tenni kell hogy jobb legyen”.
A második kihívás a család volt, mikor megszületett az első lányom 2017-ben, majd két évre rá dupláztunk. Ráadásul mindkét gyerek születésekor a munkahelyemen is átépítettük a gyártósorokat – komoly kapacitás bővítések történtek ekkor. Ekkor nagyon szétestem kicsit, eltűntem a videógyártásból és gyakorlatilag majdnem mindentől. Mostanra is egykori önmagam árnyékát látom, de legalább nem vesztem el a sötétben.

Ergó, a második mottód?
Sokszor József Attila szavai jutnak eszembe: „múltnak már adósa szelíd jövővel”. Ezt én úgy értelmezem, hogy „dicső múltnak légy adósa, szelíd jövővel”. Vagyis dolgozz keményen, legyél szerény, segítsd a másikat és a legfontosabb: tiszteld a másikat. Hiszek az emberekben, de sajnos ezzel sokszor visszaélnek; nagyon nehezen tudok egy segítségkérésre nemet mondani.

Ennyi minden mellett van másra is időd?
A munkám is hobbim, így rengeteget tanulok. Éjjelente szakkönyveket, tanulmányokat, gépkönyveket vagy használati leírásokat olvasok alvás helyett.
Nem régen fedeztem fel az akvarisztika örömeit is, amivel szintén igyekszem foglalkozni – jelenleg lassan a 4-ik akváriumomat indítom el.
Az airsoft miatt a számomra szimpatikus terepminták gyűjtése is egy hobbivá fajult. Igaz Breuer mestertől nagyon távol állok, mégis jelenleg 16 mintából (egyesekből több garntirúra is) tudok válogatni, így a dresszkód nem soha nem fog gondot jelenteni.
A hétvégéket pedig igyekszem a családdal/airsofttal/kötelezettségekkel harmadolni – mindenki kap egy kicsit, ami azért néha fárasztó és örömteli is egyszerre.
Fura, de én a nassolást is a hobbik közé sorolom. A chipset felkutatása és elfogyasztása is egy a sok apró örömök között, amik színesítik a napokat.
Könyvolvasást is szeretném újból elővenni, de ez most nagyon távoli vágynak érzem a jelenlegi helyzetemben.
Mindenesetre, harmadik mottómnak nyugodtan felírhatnánk a „az alvás a gyengék erőssége” szavakat (kollégáim gyakran kapják az arcukba) vagy negyediknek a „vigyázz sokat tud beszélni” megállapítást. :D :D

Mi most a gázos fegyverek helyzete itthon és külföldön? Ugyan látjuk az airsoft "őshazájában" Japánban, már többnyire inkább GBBR-ek mennek így jogosan vetül fel a kérdés merre tartanak a gázos fegyverek?
A kezdetekben nagyon rossz gázos fegyvereket kaptunk és itt kifejezetten a „nagy fegyverekre” gondolok. Ez annyira rossz nyomot hagyott az emberben, amely az „indulásom” egyik oka volt. Az emberek lássák, vannak nagyon rossz konstrukciók és vannak nagyon jók is. Szépen az idők alatt az emberek belátták, ezek működő fegyverek – de ésszel kell választani és azokat használni. Itthon mostanra egészen elterjedtek lettek, szerencsére annak amilyen fejlődésen az iparág átment. 2007-2010-ben olyan mélyponton voltak a fegyverek minősége, hogy a használható megfizethetetlen volt, az átlagos annyira kompromisszumos hogy inkább ne is létezett volna. Aztán megjelentek az első modernebb GBB-k, WE G36/PDW/SCAR vagy KJ KC-02, VFC HK416 újabb kiadása (2014-es különösen jól sikerült), majd jött a GHK KAC PDW. Egy olyan fegyver, amely működése, igénytelensége és megbízhatósága olyan árral és minőséggel párosult, amely mai napig követendő példa lenne. Valahol sajnálom a mai játékosokat, mert lavírozni kell a trash/szemét és mesterművek között, miközben a játékok számra drasztikusan csökkent és azok minőségéről ne is beszéljünk inkább.

Melyik a legjobb GBBR fegyver szerinted??
Amelyik működik. 😊 Viccet félretéve. Van egy listám, amelyből szerintem bárki és bármelyik korszakban választhat, nem fog benne csalódni. Nagyjából az előbb soroltam fel. WE-től a G36/KAC PDW/MP5, illetve a mostanában megjelenő V3-as verzióktól várok hatalmas javulást. A KJ-től a KC-02 egy olyan darab, amiért érdemes és kell is rajongani – általam legtöbbre becsült bácsi tervezte, Tanio Kobayashi. Aztán a GHK darabjai között is vannak jók, de mára a gyártó minőségi hanyatlása miatt kockázatos lett. Aztán a Marui felszívta magát, kiadta a zseniális MWS szériáját – M4/AK/Saiga -, amely közül bármelyik élhető hosszútávon is. Aztán az SMG-k között vannak olyan mesterművek, mint a Modify PP-2000, KSC/KWA MP9/VZ61. Illetve a VFC is kiad olyan replikákat, mint a G3, FN FAL, FNC – G3 a mestermű, a többi annak kompromisszumos és szintén zseniális utódja.

Melyik a legjobb vagy a kedvenc GBBR?
Szerintem erre tudjátok a választ, GHK KAC PDW és KJW KC-02.

GG, CO2 vagy HPA?
Én a használhatóság jegyében inkább palackból áttölthető hajtóanyagokban hiszek.
Utálom a patronozást – patron környezetszennyező, ha nincs jól újra hasznosítva, nem tölthető újra és emiatt tárazás során feles hajtóanyag megy kárba. A
HPA szintén tőlem távolabb áll, de mostanában ismerkedem vele én is – nem tartom magam ebben nagy szakembernek, magam részéről a karbantartási költségek szinten tartása miatt lényeges a megléte.
A mai, modern világban pedig számos hajtóanyag létezik, hogy nagyjából 4-6 verzió közül használom a körülmény szerint ideálisat. Ráadásul a szervezők ismernek, megbíznak bennem és talán így engedékenyebbek. Igaz ezt olyan módon érdemeltem ki, hogy képes vagyok játék közben önmagamat kronózni, gázcsere esetén nem ritka hogy a szervezőnek is lejelentem a csere megtörténtét – természetesen erősebb gáz gyengébbre cserélve.

Rengeteg minden változott az elmúlt években hiszen sok új hely van és szervező és youtuber, hogy látod, hova tart a Magyar Airsoft ma?
Őszintén? Néhány alkalommal az egészet ott akartam hagyni. Az egymás mardosó szervezők látványa talán a legfájóbb. Ha összefognának kicsit, közösen szerveznének akár nemzetközi játékokat, vagy egymás erősségeire építenének, jobb lenne a közösség. Ezen felül nem teljesen tetszik, hogy szeretett sportunk mostanra inkább technikai sporttá vált. Fontosabb a felszerelés és azok minősége, minthogy gondolkodjunk, mozogjunk és helyzeteket felismerjünk egy játék alatt. Nem nyerni, hanem élményeket gyűjteni menjünk ki a pályára! Ne ordibáljunk a másikkal, hogy miért nem adja meg a találatot, miközben over-hop miatt a BB derékszögben hagyja el a csőtorkolatot és még sorolhatnám.
Kifejezetten undorral nézem pár „airsoft celeb” törekvését is. Mikor direkt fejet vagy lágyékot lő az illető vagy a szabályokat megszegve cselekszik. Pár elrettentő, de kedvenc példám. Pályát átépít, fel-/be-/ki-/átmászik dolgokon. Rajban mozgós játékon elcsatangol és csodálkozik ahogy „csalva ölik meg” hogy gyakorlatilag az egész raját kivérezve hagyva akciózik időkorlátot többszörösen meghaladva. Vagy ismerten sérülten játszik és hisztizik a rossz történések közepedte – térdsérüléssel, töréssel és társai.

Mik a jövőbeni tervek írás és videógyártás terén?
A FaceBook, néhány személy és egykori súlyos betegségeim nagy lesújtásként éltem meg. Mai napig állandóan küzdök a FB banhullámaival. Nagy fájdalom volt, hogy a csoport védelme érdekében le kellett adjam a Magyar GBBR Klub admin jogosultságot, a csoporttól a törlés elkerülése érdekében teljesen elhatárolódni – és a mai napig nem kerültem vissza tagként se, pedig sokat tudnék tenni a csoport érdekében. Sokan úgy reagáltak, hogy direkt nem foglalkozom velük – őszintén szólva előfordul, egyszerűen a napi rutinba nehéz 5-12 ember gondjával foglalkozni a saját és családom rovására. Ennek döntése lett, hogy a videózás nagyon háttérbe szorult – 3 bemutató anyaga vár a mai napig publikálásra – és az írást vettem inkább elő. Mikor a lányaimat úszni viszem – egyiket ráadásul versenyszinten – vagy a napi rutin miatti stressz okozta álmatlanság súlyt, írok. Jelenleg is olyan 4-5,5 órás alvási ciklusokban élek, az időmet is nagyon nehezen, kényszeresen tervszerűen osztom be – rohanok még a mai rohanó világban is.
Minden esetre a saját interjú sorozatomat fel szerettem volna támasztani, de nagyon sok helyen nemleges választ kaptam, ami elvette a kedvem tőle. Egykor nagy élmény volt a gyártókkal közvetlenül beszélgetni és a közösség számára átadni milyen értékeket képviselnek. Így maradok a sima bemutató és javítást megértő cikkek írásánál.
Jelenleg azt érzem, nem tartok semmilyen irányba. Ezen a közösség szokott egy-egy lökést előretenni, mert úgy érzem támogatnak, tisztelnek és kedvelnek. Értékelik az erőfeszítéseket, amik talán a beszélgetésünk végére igazán világossá vált.
2017-ben volt szerencsém Hong Kongba utazni szakmai okkal. Ekkor egyes airsoftos vágyaimat sikerült megvalósítani. Ezt a távoli jövőben mindenképpen szeretném megismételni, de kizárólag airsoft-turizmus céllal.

Milyen tanácsot adnál egy haladó AEG, de kezdő GBBR airsoft játékosnak?
Nem győzöm hangsúlyozni, tájékozódjatok! Nálunk eléggé rossz képet alkotnak a gázos fegyverekről, pedig nem feltétlenül kellene. Vannak király közösségek, ahol segítenek – mint a Magyar GBBR Klub, HeavyRecoilClub vagy akár ahogy időm nagyon korlátozott időm engedi, jómagam is.
Nem feltétlenül kell kerülni egy GBB replikát. Manapság olyan jó replikák vannak, amikkel kezdésre is elindulhatunk. Ugyanakkor jobb AEG-gel kezdeni, mert a játék alapjait el kell sajátítani. Különösen azt, hogy az airsoft sajátos ballisztikával dolgozik – nem feltételnül az irányzékkal kell célozni, a red-dot és távcső csak tájolásra jó kb. Értsétek meg a lőtáv fogalmát! Meddig van az effektív lőtáv, mely az a lőtáv amikor érdemes és nem érdeme leadni lövést.
Számomra a GBB egy következő lépcső - ami egykor a HPA után a második volt a sorban a történelem során. A jól megtanult alapokkal válik igazán élménnyé vagy következő kihívássá.

Mit üzensz a Magyar airsoft közösségnek?
Tájékozódjatok és ne féljetek az új dolgoktól! Ha valami elromlott, értsétek meg annak működését és rögtön nem lesz ördögtől való – a GBB-k java egyszerű szerkezet, csak meg kell érteni mi és hogyan teszi a dolgát.
A játékokra igenis adjátok meg a felkészülés örömét. Különösen figyeljetek a dresszkódra! Olyan jó, hogy manapság rengeteg kiváló terepminta és árban eltérő termékek állnak rendelkezésre. A ruházat és felszerelés kísérletezése is egy nagyszerű öröm.
Ne gondolkodjatok a végletekben, néha legyetek egyszerűek és kevesebbek. „Játékpuskákkal” játszott játékon ne a full gear, a vastag plate carrier és teljesen nem odaillő felszerelésen legyen a fókusz – nyáron úgyis megdöglötök benne, találatot nem fogjátok megadni miatta, drága is és nehéz is. 😊 Legyetek könnyedek, lazák, aktívak.

Önkritika, gyakoroljuk többet! Nem biztos hogy a szervező hülye, nem biztos hogy az ellenfél csal, nem biztos hogy direkt a helyzet ellenetek szól. Az sem baj, ha ismered a korlátaidat, azt becsülettel feszegesd, de ne erőltesd túl.
A felesleges technikát próbáljuk meg elkerülni – CQB only játékon minek 0.50-es BB?
Ne lőjjük szét a másikat a túlzottan dinamikus játékkal.
Kérlek velem szemben legyetek türelmesek. Nem tartom magam workshopnak, nekem ez öröm és nem megélhetés, nem is szeretném annak. Ha van véleményem, annak általában oka van és nem a másikat akarom elnyomni.
Az airsoftra szerintem szórakozásként és ne hivatásként tekintsetek. Ha ez nektek hivatás, menjetek rendőrnek, katonának, mentősnek, tűzoltónak, stb. Ők igazi hősök, a játéktérben őket úgyse tudod fölözni.
Legyen nálatok óra. Az időt kezeljük reaálisan és észszerűen – kivérzési idők, várakozási idők esetén kiemelten.
Számomra az egyik legfontosabb: törekedjetek a fair viselkedésre és játékmódra.

Az AK Jobb? :)
Figyelembe véve, hogy az éles és airsoftos közössében is az as-is minőségi elképzelések mentén valahogy még is tartósabb szerkezetek kerülnek ki AK forma alatt. Mondjuk az ergonómiát nagyon ne keresd benne, ezzel a harctéri hatékonysága is eleve bukó. Dehogynem, elnézést, de pl egy M4-et egy majom is képes betárazni, nem hogy ívelgetve tegyem be a tárat gyakorlás árán, a felhúzókar baromira rossz helyen van és még nehéz is a fegyver összességében. Mondjuk egy VZ58 GBB verzióval vagy egy M4 Mutant GHK tárakkal adná... Jah, hogy ez geg? Nem értem és nem szeretem a szarkazmust, se az ilyeneket... :D