Stribog

Ismerős érzés lehet sok airsoftosnak: megveszed a replikát, ami a fórumokon vagy a YouTube-on state-of-the-art géppuskaként van feltüntetve, aztán három hónap múlva már a szerelőnél landol.

Ha valaki már fogott kézbe Novritsch SSQ4-et, tudja, hogy a replika egyik erőssége az alapból is kompakt, jól kiegyensúlyozott felépítés.

A hosszú lövedék-hatótávról szóló viták sosem érnek véget az airsoft közösségben, de a Kaslab Airsoft csatorna gazdája most nem csak dobálózik a számokkal, hanem táblázatot rajzolt, kronózott, és ki is ment a terepre, hogy megmutassa, mi a különbs

Ritkán látni olyan videót, ahol valaki egy vadonatúj, dobozból kibontott replikát azonnal szét is szed, hogy a saját ízlése szerint építse újra – majd az egészet, minden extrával együtt, egyszerűen elajándékozza.

Amikor először meglátod, azt hiszed, egy túlméretezett red dotot nézel – aztán rájössz, hogy valójában egy teljes értékű termál optikáról van szó, ami pont akkora, mint egy RMR-es pontcél.

Van egy replika, ami annyira más, mint minden más airsoft shotgun a piacon, hogy simán megéri külön cikket szentelni neki: ez a Tokyo Marui AA-12 Sledgehammer, egy AEG, ami saját, egyedi hármas gearboxával full auto three-round burstet tud lőni.

Ha valaha próbáltál már videóra pontossági tesztet felvenni egy replikával, tudod, hogy a legnagyobb hibaforrás nem a fegyver, hanem a kezünk.

A Warrior Assault Systems bemutatta legújabb fejlesztését, a lézervágott Fight Light Aero Shooters Beltet, amely először Coyote színben debütál.

A Double Eagle az utóbbi években csendben az egyik legizgalmasabb GBBR-gyártóvá nőtte ki magát, a Noveske N4-gyel pedig sokak szerint a legjobb Tokyo Marui MWS klónt tették le az asztalra.